A szovjet csapatai csütörtökön reggel háborút kezdtek Finnország ellen

Az Arcanummal kötött együttműködésünk keretében elindítottuk a “Digitális Történelem” blogunkat, az elmúlt 250 év feldolgozott és digitalizált sajtó anyagjaival.

1939. december 1. Magyar Nemzet

Délben az Egyesült Államok közvetítő ajánlkozását a szovjet kormány visszautasította — Koppenhágai meg nem erősített hír szerint Szovjet-Oroszország három északi norvég kikötőre is igényt tart — Berlinben megértik, Párizsban és Londonban elítélik a szovjet lépését . Az olaszok a finnekkel rokonszenveznek.
Daladier: Tiszteletben óhajtjuk tartani Olaszország érdekeit és méltóságát


A nyugati háború árnyékában, amelyet sikerült lokalizálni, egy másik, kisebb méretű háború is megkezdődött s egyelőre a kilátások inkább amellett szólnak, hogy ez az északi küzdelem is elszigetelt marad. Miután ugyanis a finnek már hajlandók voltak teljesíteni azt az orosz kívánságot, hogy a határőrségeken kívül csapataikat a Moszkvától kívánt távolságra visszavonják, a szovjet kormány csütörtökön reggel hét órakor megindította csapatait Finnország ellen, északon a Jegestenger közelében is és délen Leningrád felől is, ugyanakkor a vizen is megkezdte hadműveleteit, mindezt pedig az orosz légi haderő támogatta.

A nagyhatalmak, Németországtól eltekintve, valamennyien a finneknek fogják a pártját, segítségükre azonban semmiképpen sem tudnak menni, mert a Jeges-tenger felől a finn vizeket az oroszok aknákkal elzárták, délen pedig a Keleti-tengeren a német tengeri és légi flotta állart, úgyhogy azon keresztül a legnagyobb angol hajóhad is csak a legnagyobb nehézségek közepette tudna aránylag csekély segítséget vinni a finn partokig.

Annál kevésbbé volna ez lehetséges, minthogy az észtországi és lettországi tengeri és légi szovjetorosz támaszpontokról a szovjet is könnyebben tudna szembeszállni a keletitengerre nagynehezen talán behatolni tudó nyugati tengeri erőkkel.

A négy támadó szovjet hadsereg (forrás: wikipedia)

Elméletileg ugyan fennáll még az a harmadik lehetőség is, hogy Norvégián keresztül küldjenek támogatást Finnországba, stockholmi tudósítónk értesülése szerint azonban a szárazföldi orosz hadseregnek Észak-Finnországba való benyomulása a finn—svéd—norvég vasúti összeköttetést is fenyegeti. Ilyen körülmények között a három és félmilliós finn nép egészen magára van hagyatva a százhetven milliós szovjetunióval szemben. S ha a múltban az északi kis népek az európai egyensúlyra támaszkodtak és biztonságukat arra alapították, hogy a német és az orosz hatalom féltékenyen őrködik egymás lépései felett, most,
hogy ez a német—orosz versengés megszűnt, nemcsak a balti államok, hanem Finnország és talán egész Skandinávia kénytelen tudomásul venni, hogy őt Moszkva a maga életterének tekinti. Mindezzel szemben az Észak- Európával nem határos nagyhatalmak csak annyit tehetnek, hogy rokonérzésükről biztosítják a finneket, aminek egyelőre természetesen nincs sok gyakorlati értéke.

Az Egyesült Államok, ahol a közvélemény felindulása a legnagyobbnak látszik, megkísérelték a közbelépést csütörtök délben, amikor kevéssel egy óra előtt a moszkvai amerikai ügyvivő meglátogatta Potemkin helyettes külügyi népbiztost, hogy felajánlja a washingtoni kormány közvetítését. Ugyanakkor a moszkvai amerikai nagykövet, aki szerdán Helsinkibe repült, a finn kormánynál járt el.

A finnek elfogadták az amerikai közvetítést abban a reményben, hogy a reggel óta előnyomuló orosz csapatokat legalább finn területen meg lehet állítani. A szovjet kormány válasza azonban elutasító volt, washingtoni MTI A Havas-jelentés szerint Potemkin azt felelte az amerikai ügyvivőnek, nincs semmi értelme, hogy a szovjetkormány igénybe vegye az Egyesült Államok közvetítését.

Mindenesetre érdekes, hogy a csütörtök estig befutott jelentések szerint a szovjetúnióban sem a lapok, sem pedig a rádió nem közölte az orosz csapatok megindulásának hírét, még az Egyesült Államok közvetítő lépéséről sem adtak jelentést. Helsinkiben úgy látják, hogy az oroszok szovjetizálni akarják Finnországot, így értelmezik Molotovnak azt a kijelentését, hogy hajlandók újra fölvenni Finnországgal a baráti kapcsolatot, de nem a jelenlegi finn kormány útján.

A Német Távirati Iroda moszkvai jelentésének tartalma is megerősíti ezt a felfogást. Eszerint moszkvai politikai körök úgy tudják, hogy Molotov rádióbeszédében a finn kormány figyelmen kívül hagyásával a finn néphez szólt.
Ami a Finnország elleni orosz hadjárat későbbi hatását illeti, párizsi tudósítónk telefonjelentésében rámutat, hogy a franciák azt hiszik, a szovjetunió egész Skandinávia iránt érdeklődik. Ezzel párhuzamos az a koppenhágai, eddig meg nem erősített hír is, amely szerint Szovjet-Oroszország Észak- Norvégiától három kikötőt kért.

Svédországban, a stockholmi lapok szerint, valószínűleg újabb csapatokat fognak behívni, általános mozgósítást azonban még nem terveznek. Helsinki diplomáciai körökben nem számítanak Svédország fegyveres beavatkozására, mert az Exchange Telegraph helsinki tudósítója szerint azt hiszik, hogy ha Svédország feladná semlegességét, akkor a vele szemközt elterülő Németország is talán kénytelen volna revideálni magatartását.


Egyébként többfelől is arról a föltevésről számolnak be a hírek, hogy az északi s talán az egész skandináv kérdés szovjetorosz értelemben való rendezése után Moszkva érdeklődése fokozódnék a Fekete-tenger irányában. Az NST helsinki híre szerint Leningrádból azt jelentik, hogy Molotov a múlt hét végén Sztálin és Vorosilov jelenlétében kijelentette, hogy egész Európában, de főleg a Balkánon nagyfontosságú események állnak küszöbön. Molotov hozzátette: A szovjet fő fontosságú érdekei, amelyeket elsősorban kell megvédelmeznie, a Fekete-tenger mentén vannak, éppen azért fontos, hogy Északon sürgősen rendezzék a viszonyokat.*

Mert a történelem nem lenne számodra ismert, ha nem lenne az arcanum.com az Arcanum adatbázisa


Az egyes hatalmak állásfoglalásáról a következőkben lehet összefoglalni a jelentések legfontosabb vonásait: Berlinben — az MTI szerint — megértést mutatnak a szovjetorosz szükséglet iránt. Azonban nemcsak német részről nyilvánul meg lojalitás Moszkva iránt, hanem a szovjet kormány is szívélyes Berlinnel szemben. Alább közöljük az MTI idézésében Sztálin németbarát nyilatkozatát. Az erről szóló táviratot azért is érdemes gondosan elolvasni, mert nemcsak Kelet- Lengyelországról s a balti államokról, hanem Besszarábiáról is szó van benne s ez a kérdés éppen az előbb említetteknél fogva nem egészen időszerűtlen.

Olaszországban rokonszenvvel kísérik a finnek küzdelmét és mint egyéb helyen megírtuk, Rómában nagy figyelmet szentelnek a szovjetellenes nyugati hangoknak. Az Osservatore Romano — az MTI szerint — erélyesen síkra száll Finnország függetlensége mellett, szerinte az orosz katonai fenyegetés nemcsak ennek a kis államnak függetlenségét veszélyezteti, hanem a kommunista veszély terjedését jelenti egész Európában.

Egész Észak-Európa sorsa Finnországtól függ. Amerikában a közvélemény hangulatára olyan nagy mértékben hatott az orosz—finn háború kitörése, hogy az az intervencionista áramlatot is megerősítette. Az Egyesült Államok kormánya, moszkvai értesülés szerint, közölte a szovjet kormánnyal, hogy támadónak tekinti azt a felet, amely az amerikai közvetítési ajánlatot elutasítja. Stockholmi tudósítónk szerint híre jár, hogy az Egyesült Államok megszakítani akarná a Szovjet-Oroszországgal való diplomáciai összeköttetést. Párizsi MTI— Havas- jelentés szerint pedig a franciák azért tulajdonítanak nagy jelentőséget az orosz— finn viszályban tett amerikai közvetítési ajánlatnak, mert most történt meg első ízben, hogy az Egyesült Államok egy európai viszályban felajánlották jószolgálataikat.

Az eddigi európai válságok idején ugyanis Roosevelt csupán a békés megoldás lehetőségére hívta fel a figyelmet. Franciaországból is szenvedélyesen hangoztatják a világ túlnyomó részének rokonszenvét a finnek iránt. Azt hiszik, hogy esetleg London félbeszakítja a folyamatban lévő angol—szovjet gazdasági tárgyalást.

Angliában — mint egy MTI —Havas-távirat mondja — az orosz támadás híre szintén mélységes felháborodást keltett. Egyelőre — úgymond —tartózkodnak minden megjegyzéstől, de megállapítják, hogy az angol kormánynak fontolóra kell vennie további magatartását. A Times határozottan cáfolja azt a hírt, mintha az angol kormány szabad kezet engedett volna az oroszoknak a finnekkel szemben, ellenkezőleg, Halifax a szovjet nagykövettel közölte, hogy London békés megoldást kíván.

A Times vezércikke szerint cinizmus azt állítani, hogy Finnország fenyegette Oroszországot. Chamberlain az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány nem kapott magyarázatot a szovjettől erre a támadásra. Az angol miniszterelnök az alsóház zajos éljenzése közepette rámutatott, hogy a finn kormány magatartása nem volt kihívó és hogy az angol kormány sajnálja, hogy egy kis független ország ellen támadást intéztek. A Balkánon — mint belgrádi tudósítónk jelenti — nem fogadták nyugodtan az északi hírt, főleg nem Romániában. Az NST szerint pedig Bulgáriában megengedték a szovjet lapok terjesz-
tését.*
Egyébként a legkiemelkedőbb külpolitikai hírek arról szólnak, hogy egy jelentékeny angol parlamenti csoport orgánuma figyelemreméltóan megsértő módon foglalkozik Magyarország helyzetével és hogy Daladier megint rendkívül elismerően nyilatkozott Olaszországról. Táviratainkat e két eseményről épúgy érdemes elolvasni, mint belgrádi tudósítónk telefon jelentését arról, hogyan akarják kímélni a nyugati nagyhatalmak a balkáni kisállamok érdekeit.

Fontos még a francia tengerészeti miniszter nyilatkozata a tengeralattjárókkal folytatott harcok értékéről, végül pedig megemlítjük a United Press-nek azt a londoni hírét, amely szerint Skótország északi partján négy német felderítő repülőgép jelent meg, erre angol vadászgépek szálltak fel és harcra került a sor. Más partvidékekről is német gépek megjelenését jelentették.
1r.)

Érdekel minket a Te véleményed is

Leave a Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .