Amikor Vlagyimir Putyint először megválasztották, Oroszországot a nyugati világ támogatta, a képzett lakosság hányada magasabb volt, mint az Egyesült Államokban, hatalmas természeti erőforrásokkal, teljesen kiépített ipari bázissal és gazdag kulturális történelemmel – írja a Daily Mail hasábjain BILL BROWDER
Ha Oroszországot megfelelően kormányozták volna, most egy modern és nagy gazdasággal rendelkezhetne, amely egyenrangú Németországéval vagy Japánéval. Ehelyett Oroszország gazdasága kiürült, és méretében törpe, megegyezik New York államéval.
Ennek az az oka, hogy Putyin és mintegy 1000 haverja legalább 1000 milliárd dollárt lopott el az orosz államtól 22 év alatt. Ezt a pénzt kórházakra, iskolákra, utakra és egyéb közszolgáltatásokra kellett volna költeni. Ehelyett jachtokra, magánrepülőkre és luxusvillákra költötték, és külföldi bankszámlákra helyezték el.
Uralkodása kezdetén Putyin minden nehézségért elődjét vagy a rajta kívül álló erőket okolta. De több mint két évtizedes uralom után csak Putyint lehet okolni mindazokért a nélkülözésekért, amelyeket az oroszok elviseltek.
Az utóbbi időben arra lett figyelmes, hogy a hozzá közeli diktátorok megfizetik az árát a hasonló mértékű korrupciónak és a gazdaság félrekezelésének. Putyin tudja, hogy ha elveszíti a hatalmat, akkor neki annyi. Számára a hatalom elvesztése egzisztenciális veszélyt, életveszélyt jelent.
Nem fog hátradőlni és megvárni azt, amíg 500 000 feldühödött orosz megjelenik a Vörös téren, és a lemondását követeli.
Nincs lehetősége a lemondása után pénzes nemzetközi előadókörútakra menni, ebből a pozícióból már nincs számára méltósággal való kilépés. Ha megbukik, elveszíti a vagyonát, börtönbe kerül, és valószínűleg megölik.
A hatalom megtartása érdekében Putyin megtette azt, amit minden autokrata tesz, amikor attól tart, hogy népe felkel ellene. Előveszi a diktátorok kézikönyvét, idegen ellenséget kreál, és háborút indít.
Nem ez az első alkalom, hogy ezt csinálja. Nem sokkal azután, hogy átvette a hatalmat Oroszországban, szőnyegbombázta a csecsen fővárost, Groznijt, 50 000 civilt megölve. Ezt követően a népszerűsége kilőtt. 2008-ban megszállta Grúziát.
Megint az egekbe szökött a tetszésindexe. 2014-ben egy meghamisított választást és Putyin széles körben illegitimnek tartott visszatérését követően az orosz elnöki posztba illegálisan annektálta a Krímet és megszállta Kelet-Ukrajnát.
Megint felrobbant a tetszésindexe. Sajnálatos módon e háborúk egyike sem váltott ki komolyabb válaszlépést a Nyugat részéről. Nem voltak értelmes szankciók, Oroszország nem szakadt el a nemzetközi pénzügyi rendszertől, nem vonultak ki nyugati cégek, és nem volt katonai válasz.
Aztán eljött 2022. A világjárványt követően Putyin népszerűsége ismét hanyatlóban volt. Mivel nem veszíthette el a hatalmát, és tapasztalatból tudta, hogy egy újabb háborúnak nem lesz számára személyes hátulütője, az ő szemszögéből nézve teljesen logikus volt Ukrajna lerohanása.
Otthon megerősíthetné a bázisát, és nem lesz negatív következménye számára. Aztán az egész a feje tetejére állt.
Rosszul kalkulált. Először is súlyosan rosszul mérte fel saját hadigépezetének képességeit. Ugyanaz a korrupció, amely ehhez a háborúhoz vezetett, a hadsereg kudarcához is vezetett. Oroszországnak hiába volt évi 70 milliárd dolláros katonai költségvetése, de mint minden másnak Oroszországban, ennek a 80 százalékát is egyszerűen ellopták.
A tisztek alkatrészeket szedtek le a MIG vadászgépekről, és eladták az Indiai Légierőnek; magas rangú katonai személyzet rendszeresen ellopta a besorozott férfiak fizetését, és a besorozott férfiak tartályokból és teherautókból szippantották fel a kőolajat, és eladták a túlélés érdekében.
Még olyan történetet is hallottam egy ukrán egységről, amely 25 000 dollár készpénzt ajánlott fel az orosz harckocsi-kezelőknek, hogy hagyják el a 2 millió dolláros tankjaikat – és néhány orosz katona annyira kétségbeesett volt, hogy megtette azt.
Másodszor, Putyin rosszul ítélte meg a nyugati választ. Ez nem olyan lett, mint a többi külföldi katonai kalandja. Ezúttal elsöprő volt a reakció. A Nyugat által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók mélyebbek, szélesebbek és messzebbre nyúlnak, mint a modern történelem bármely más szankciós programja.
Pénzt, fegyvert és hírszerzést küldtünk az ukránoknak. A nyugati cégek pedig teljesen elhagyták Oroszországot, mint üzleti tevékenység helyszínét.
Harmadszor, Putyin teljesen rosszul ítélte meg az ukránokat. Fogták ezt a támogatást, és bátran harcoltak vele Oroszország ellen. Putyin tervezett háromnapos háborúját sárdagonyává változtatták. Több mint 200 000 orosz katona vesztette életét vagy sebesült meg. Oroszország visszavonult a korábban elfoglalt területről.
Otthon oroszok százezrei hagyták el az országot, hogy elkerüljék Putyin rosszul kigondolt háborújának ágyútöltelék-szerepét. Oroszország gazdasága pedig szenved – 350 milliárd dollárnyi orosz központi banki tartalékot fagyasztottak be Nyugaton, és Oroszország leggazdagabb oligarcháinak vagyonát tucatszám zárolták be szerte a világon.
Biztos vagyok benne, hogy ezeknek az eszközöknek legalább a fele személyesen Putyiné. Az igazság az, hogy az ukrajnai háború leleplezte Putyint. Most mindenki azt kérdezi: hogyan végződik ez az egész?
A politikai döntéshozók, szakértők és politológusok fizetést kapnak azért, hogy megnézzék Putyin beszédeit és írásait, hogy megpróbálják kitalálni ezt. Néhány kremlinológus kijelenti, hogy a háború Putyin NATO-bővítésre adott reakciójáról vagy az orosz nagyságról alkotott elképzeléseiről, és ennek a viziónak visszaállítására tett kísérletről szól.
Ezután elmondják a világnak, hogy ha Ukrajna engedményeket tenne Putyinnak ezeken a területeken, béke lesz, és minden visszatérhet a régi kerékvágásba.
De ezek az emberek nem értik Putyint. Oroszország inkább egy börtönudvar, mint ország.
Abban a pillanatban, amikor a börtönudvar legkeményebb fickója bármilyen gyengeséget mutat – Oroszországban pedig a tárgyalás és a kompromisszum gyengeség –, az a srác kész. Putyin mindenkinél jobban tudja ezt. Ahhoz, hogy igazán megértsük, honnan jön, kriminológusnak kell lenni, nem kremlinológusnak.
Putyin folyamatosan hazudik. A NATO-bővítéstől való félelmei vagy bármilyen Nagy Orosz Vízióról való bejelentései ködösítések, elterelések. Ez a háború nem ezekről a dolgokról szól, hanem egy ijedt kisemberről, aki túl sok pénzt lopott el, és retteg attól, hogy szembenézzen a következményekkel.
Azt akarja – amire szüksége van –, hogy mindenáron hatalmon maradjon. Oroszország Ukrajnával folytatott háborújának célja egyszerűen az, hogy háborúban álljon. A háború Putyin végjátéka. A politikai döntéshozók és tanácsadóik eközben szerződésekben, tárgyalásokban és csúcstalálkozókban gondolkodnak.
Ezek azok az eszközök, amelyekről megtanították őket, hogy majd működni fognak és képesek lesznek megteremteni a békét. De ha elfogadod azt az érvet, hogy Putyin célja a háborúskodás, akkor logikusan ezen eszközök egyike sem működhet.
Végül is csak kétféleképpen lehet megoldani ezt a szörnyű helyzetet. Vagy Oroszország nyer, vagy Ukrajna. Ez vagy az.
Ha Oroszország győz, ezzel nem érnek véget Putyin katonai kalandjai. Ezt megígérhetem. A következő állomás Észtország, Litvánia vagy Lengyelország lesz.
Fegyvereit ezekre az országokra fogja irányítani, nukleáris rakétáit pedig Londonra, Berlinre és Washingtonra. Majd hátradől és elmosolyodik, miközben azon vitatkozunk, hogy komolyan gondoljuk-e a NATO 5. cikkének (a közös védelem doktrínája – mindenki egyért és egy mindenkiért) betartatását.
Nevetni fog, amint politikusaink és szakértőink bemennek a tévébe, és végtelen vitatkozásba kezdenek arról, miféle értelme van életek millióinak és számtalan gazdasági eszköz kockáztatásának az Oroszországgal való teljes háborúban.
Ha Putyin nyer Ukrajnában, két elfogadhatatlan választás előtt állunk: valódi katonai konfrontáció a nukleáris Oroszországgal, vagy természetesen a megbékélés, miközben Putyin egyre több országot zabál fel.
Ezt a forgatókönyvet el kell kerülnünk. Ukrajnának nyernie kell. Jelenleg az ukránok végzik a Nyugat harcát értünk. Akár tetszik, akár nem, ők a lándzsa csúcsa, és minden segítséget meg kell adnunk nekik. Eddig eleget adtunk nekik ahhoz, hogy ne veszítsenek.
De még nem adtunk nekik eleget a győzelemhez. Ha F-35-ös vadászgépeket akarnak, holnap el kell repülnünk velük a nyugat-ukrajnai Lviv városába. Ha nagy hatótávolságú precíziós rakétákat akarnak, teherautószám kell beküldenünk nekik. Ha teljes légvédelmi rendszert akarnak, akkor menjünk és telepítsünk nekik.
Ukrajna győzelmének biztosítása érdekében a Nyugatnak is többet kell tennie Putyin gazdasági elszigeteléséért. El kell mondanunk a világ „semleges” országainak – Kínának, Indiának, Törökországnak, a Közel-Kelet és Afrika nemzeteinek –, hogy van választási lehetőségük, üzletelhetnek a Nyugattal, vagy üzletelhetnek Oroszországgal. De nem mindkettővel.
A legfontosabb, amit a Nyugat tehet gazdasági fronton, hogy azonnal leállítja az orosz olaj és gáz vásárlását. A Nyugat minden nap 1 milliárd dollárt küld Oroszországnak olajért és gázért, Putyin pedig naponta 1 milliárd dollárt költ az ukránok meggyilkolására. Ennek véget kell vetni. Mindezt nem lesz könnyű megtenni. Herkulesi politikai és diplomáciai akaraterőre, valamint áldozatokra lesz szükség a társadalom minden szintjén. Putyin azt fogja kukorékolni, hogy a Nyugat ellene van (a valóságban Putyin a Nyugat ellen), és nem egyszer fenyegetőzik, hogy taktikai atomfegyvert vet be Ukrajna ellen.
És nagyon is megteheti. Ha megteszi, az soha nem látott méretű katasztrófa lesz. De ha e fenyegetés alapján kapitulálunk, akár most is átadhatjuk neki egész Európát. Az engedelmesség bebizonyítja, hogy a nukleáris zsarolás működik.
Amellett, hogy Putyin ezt követően bármit is tesz, más nukleáris államok, például Kína és Észak-Korea saját nukleáris zsarolásukat felbátorodva folytatják majd. Feltérképezetlen vizeken leszünk akkor.
Putyin nukleáris arzenálja nem lehet az oka annak, hogy féljünk szembeszállni vele. Felül kell emelkednünk ezeken a fenyegetéseken, és egységben, erővel és teljes elkötelezettséggel kell szembenéznünk velük, hogy legyőzzük őt. Vajon a Nyugat képes lesz erre?
Nem tudom. A válság elhúzódásának egyik legnagyobb ismeretlene a nyugati demokrácia állapota. Jelenleg az Egyesült Államok, az EU, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Japán és még sokan mások karöltve sorakoznak fel, de mi továbbra is kiszolgáltatottak vagyunk. Az infláció mindenki életszínvonalát rombolja – az infláció, amelynek fenntartásában Putyin nem kis szerepet játszik.
Az emberek félnek. Az emberek fáradtak. Az emberek nem tudják, mit hoz a jövő. Egyesek kezdik azt sugallni, hogy Putyin megbékítése és a vele folytatott tárgyalás segít az infláció visszaszorításában.
A populista politikusok szerte a világon kihasználják ezt a gondolkodásmódot, abban a reményben, hogy átvehetik a hatalmat. Nem nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amikor az országok elkezdenek kiállni a sorból.
Biztosan ez Putyin végső célja. De engedni neki csak ösztönözni fogja imperializmusát. Ha egy diadalmas Putyin Ukrajna után egy NATO-országra támad, akkor a harmadik világháború elején járunk – és az ebből fakadó mostani aggodalmaink az inflációval és a jövővel kapcsolatosan olyannak fognak tűnni, mint egy vasárnapi séta a parkban.
Az egyik nagy lecke, amit a Putyinnal folytatott folyamatos küzdelmemből tanultam, az az, hogy erejének 90 százaléka abból a felfogásból származik, hogy erős. Azért vagyok itt, hogy elmondjam: nem az. Ezt zsigerileg tudja – ezért indította el először ezt a háborút Ukrajna ellen –, és retteg.
Ha vezetőink a megértenék ezt a leckét, és szilárdan kiállnának, hogy megtagadják Putyin erejét, akkor nagyon gyorsan eltakarítanánk őt a térképről. Remélem sikerre visszük az ügyet. Sikerre kell vinnünk.”
Bill Browder, befektető, aktivista alapkezelő, a Hermitage Capital Management alapítója és elnöke, amely elüldözéséig az egyik legnagyobb külföldi portfolióbefektető volt Oroszországban.
- Gyalázatos az Oroszországnak küldött észak-koreai lövedékek minősége – még használóira is veszélyes
- Nagy az öröm az orosz hadiiparban
- Nagy István: a nemzetközi nagytőke irányítja az Európai Unió döntéshozóit
- Ukrajnai háború – ORFK: csaknem tizenhétezren érkeztek Ukrajnából szombaton
- Ukrán külügyminiszter: német Taurus rakétákkal gyorsabban véget lehet vetni a háborúnak
